Sandro Tomic Debrecenben igazi közönségkedvenc volt, ám úgy döntött, védeni akar, ezért váltott és már alá is írta szerződését a Budapest Honvéd együtteséhez. Betegsége miatt eredetileg az esztendő utolsó mérkőzésére, a Paks elleni találkozóra ki sem ment volna az Oláh Gábor utcai stadionba, de végül mégis le kellett ülnie a kispadra, így a meccs előtt méltóképpen elbúcsúzhatott tőle a Loki vezetése, illetve a drukkerhad.
– Eljött az az idő, hogy döntenem kellett: maradok a Lokiban és az esetek többségében a kispadról figyelem a mérkőzéseket, vagy váltok és új kihívások várnak rám. Szerintem mindenki megérti, hogy játszani, védeni akarok – nyilatkozta a Naplónak Sandro Tomic. – Már egy hónappal ezelőtt eldöntöttem, hogy klubot váltok, megkeresett a Budapest Honvéd, és a Paks elleni mérkőzés estéjén már alá is írtuk a három és féléves szerződést. Nagyon fontos volt számomra, hogy Kispesten a korábbi edzőm, Supka Attila a szakvezető, s az is sokat nyomott a latba, hogy tőkeerős tulajdonos áll a Honvéd mögött. Nagyon bízom benne, hogy pár év múlva a Honvéddal is bajnoki címért harcolhatok.
A kiváló horvát kapus négy és fél esztendőt húzott le a cívisvárosban, ezalatt az idő alatt Bíró Szabolcs, Balogh János, Takács Tamás, Csernyánszki Norbert, Máthé Gábor és Hamar Zsolt voltak a riválisai a csapatba kerülésért vívott harcban. – A Lokiban töltött évek során számomra az első két szezon volt a legjobb, állandó játéklehetőséghez jutottam és jól is ment a védés. Örök élmény marad számomra az UEFA-kupás menetelésünk, nagyon szép időszak volt a gárda életében. Lehet sokak számára furcsa, amit mondok, de az itt töltött évek alatt egyetlen negatív dolog sem ért, egyetlen rossz szót sem tudok mondani a DVSC-re, vagy a városra. Ahogy azt többször is elmondtam, egyáltalán nem zavart, ha csak a kispadon jutott hely számomra, profinak tartom magam, arra készültem, ha legközelebb lehetőséghez jutok, akkor tudjak élni a sansszal. Nagyon jó érzés volt úgy végigsétálni a város utcán, hogy felismertek az emberek, a szurkolók szeretete felemelő érzés volt a számomra, csakis köszönettel tartozom nekik. Szép gesztus volt a vezetőktől és a szurkolóktól a búcsúztató, bár a betegségem miatt el sem akartam menni a mérkőzésre, de végül más nem tudott leülni a kispadra, ezért még egyszer utoljára magamra húzhattam a Loki mezét. Sok emlékezetes mérkőzést játszottam a Loki színeiben és rengeteg barátra leltem a cívisvárosban, de meg akarom mutatni, hogy olyan kapus vagyok, akire lehet számítani. Már várom a tavaszi Honvéd–DVSC mérkőzést, mert bizonyítani akarok mindenkinek – mondta búcsúzó szavait nevetve a remek cerberus.