- Szívből gratulálunk! Alighanem tőlünk tudja meg, hogy...
- Köszönöm szépen a gratulációt, de már volt egy "besúgóm", az önök főszerkesztője.
- Pályafutása során hányadik alkalommal kapott hasonló elismerést?
- 1996-ban az MLSZ az Év Labdarúgója-díjjal jutalmazott, 2003-ban és 2004-ben a Ligától kaptam meg ugyanezt. A magyar aranylabda-szavazáson először lettem első. Ezenkívül két alkalommal, 1993-ban és 1995-ben az év debreceni játékosának járó Zilahy Zoltán-díjat vehettem át, valamint az "őskorból", '93-ból vagy '94-ből is őrzök egy hasonló díjat.
- Hová sorolja a legújabb elismerését?
- Az aranylabdát vegyes érzelmekkel veszem majd át, mivel úgy gondolom, hogy ez a díj leginkább annak köszönhető, hogy az elmúlt szezonban megvédtük a bajnoki címünket. A csapat életében ezután egy hosszabb eredménytelen periódus következett, és a hullámvölgyből a mai napig nem tudtunk kilábalni. Idén a nemzetközi szereplésünk sem úgy sikerült, ahogyan azt elterveztük. Összességében tehát nem ezt tartom a legjobb évnek, amit pályafutásom során teljesítettem, a 2006-os esztendőről azonban mindig jó szívvel idézem majd fel a bajnoki elsőséget és Szuperkupa-győzelmet. Természetesen a játékostársak nélkül ez nem sikerülhetett volna, mert mint tudjuk, a foci csapatsportág, tehát egy ember itt nem sokra megy.
- A három hónappal érkezett Miroslav Beránekkel egy más jellegű edzésmunkát kezdtek el. Mikor érhet be a cseh mester által megkezdett "építkezés"?
- Az idén több meghatározó játékos is távozott tőlünk, és új játékosokat kellett beépíteni a csapatba. Ez valamikor jól sült el, máskor kevésbé, de úgy gondolom, hogy ahogyan az előző években is a tavaszi szezonban szerepeltünk jobban, bízom benne, hogy egy jó felkészülés után behozhatjuk a hátrányt, és ismét odaérhetünk az első helyre.
- Szóval nem adják alább, ez dicséretes. A csapattársak közül kit emelne ki a hosszú pályafutása során?
- Mivel már a pályafutásom végén járok, ezért inkább azokat a társakat említeném meg, akikkel a kezdetektől együtt játszottam, és velük együtt sok szép dolgot de ugyanúgy kudarcot is elértünk. Igazából mindegyik játékost fel tudnám sorolni, de ha mindenképpen ki kell emelnem néhányukat, akkor az 1996-os atlantai olimpiai válogatott tagjait: Dombi Tibit, Szatmári Csabát, Madar Csabát említeném. Velük Debrecenben újra együtt játszhattam, és ez hozzájárult ahhoz, hogy kétszeres bajnokok legyünk.
- Ha valakit meg kellene neveznie, akkor kinek ajánlaná az Aranylabdát?
- Elsősorban a kisfiamnak ajánlanám, aki ezen a pályán szeretné folytatni, most 10 éves. Természetesen, mivel a srácnak van egy nővére is, neki, és az édesanyjának ugyanígy ajánlom ezt a megtisztelő díjat.
- Netán a fia is irányító poszton játszik?
- Bár még nem a klasszikus nagypályán játszanak, előfordul, hogy hasonló szerepkörben futballozik, mint én. A posztok ebben a korban még érthetően nem forrtak ki, de ez az évek során majd kialakul.