Puskás (Purczeld) Ferenc
Játékospályafutása: 1939-1956: Kispest, majd Bp. Honvéd, 1958-1967: Real Madrid
Edzői pályafutása: 1967: Hercules ALicante, 1967: San Francisco Gales, 1967-1968: Vancouver Royals, 1969: Alaves, 1970-1974: Panathinaikosz, 1974-1976: Colo Colo, 1976-77: Szaúd-Arábia, szövetségi kapitány, 1977: Murcia, 1978-1979: AEK Athén, 1979-1984: Al-Maszri, 1985: Sol de America, 1986: Cerro Porteno, 1988-1991: Panhellenic South Melbourne, 1993: magyar szövetségi kapitány
Sikerei játékosként: magyar bajnok (1949-50, 1950, 1952, 1954, 1955, valamint nem hivatalos bajnoki cím 1956-ban), spanyol bajnok (1960-61, 1961-62, 1962-63, 1963-64, 1964-65, 1966-67), spanyol kupagyőztes (1962), BEK-győztes (1959, 1960, 1966), Világkupa-győztes (1960), olimpiai bajnok (1952), vb-ezüstérmes (1954)
Sikerei edzőként: görög bajnok (1969-70, 1971-72, 1978-79), ausztrál bajnok (1990-91), ausztrál kupagyőztes (1990)
Elismerései Európa leggólerősebb játékosa (1948), világválogatott (1963), Európa-válogatott (1965), FIFA Hall of Fame tagja (1998), a 20. század legjobb magyar játékosa (2001), a Nemzet Sportolója (2004)
Rekordjai: a legtöbb gól egy mérkőzésen (7, 1949. február 19.), a legtöbb gól egy szezonban (50, 1948), a harmadik legeredményesebb futballista a 20. században (489 gól), Magyarország harmadik legeredményesebb játékosa (357 gól, 1943-1956), a magyar válogatott leggólerősebb játékosa (84 gól), a 13. legeredményesebb játékos a spanyol ligában (155 gól, 1958-1967), a harmadik leggólerősebb játékos a BEK-ben
A fiatal balösszekötő hamar helyet követelt magának a csapatban, ahol sokáig édesapja, a Vasas és a Kispest egykori kiváló labdarúgója volt az edző. Puskás tehetségének köszönhetően már a második világháború után, 1945-ben magára húzhatta a címeres mezt, és góllal járult hozzá az Ausztria ellen aratott 5:2-es győzelemhez.
Első nagy válogatott tornája az 1952-es helsinki olimpia volt, ahol győzelemre vezette a magyar csapatot. A jugoszlávok elleni döntőben kihagyott tizenegyesét szép góllal feledtette.
A magyar csapattól a svájci vb-n is győzelmet vártak, de a döntőben az NSZK válogatottja váratlan, 3:2-es győzelmet aratott.
Puskás 1956-ban elutazott a Honvéd dél-amerikai túrájára, ami miatt egy évre el akarták tiltani. A 84-szeres (később egy 1956-os meccs hivatalossá tétele után ez a szám 85-re nőtt) válogatott játékos úgy döntött, hogy nem tér vissza Magyarországra. Itthon ötször volt bajnok, négyszer gólkirály.
A FIFA eltiltása miatt csak 1958-ban mutatkozhatott be a Real Madridban, amellyel további szép sikereket ért el. 1960-ban például négy góllal járult hozzá a Frankfurt elleni BEK-döntőben aratott győzelemhez. Puskás egészen 40 éves koráig játszott a spanyol csapatban, a válogatott mezét négyszer húzta fel. Spanyolországban hétszer volt bajnok, kétszer kupagyőztes, háromszor BEK-győztes, négyszer pedig spanyol gólkirály.
Edzői pályafutását Alicantéban kezdte, majd Amerikában a Vancouvert irányította. Egy rövid, Alavesnél töltött kitérő után első nagy sikereit szakvezetőként a Panathinaikosszal érte el, akiket eljuttatott a BEK-döntőig.
Dirigálta később a Murcia csapatát, egykori Real Madridos csapattársával, Hector Riallal irányították egy rövid ideig Szaúd-Arábia válogatottját, majd a Colo-Colo, az AEK Athén és az egyiptomi Al-Maszri következett. Edzői pályafutása utolsó éveiben dolgozott a paraguayi Sol de Americánál és Cerro Portenónál, illetve az ausztrál Panhellenicnél is.
VIDEÓ PUSKÁS FERENC ÉLETÉRŐL ÉS PÁLYAFUTÁSÁRÓL
1993-ban Jenei Imre lemondása után kérték fel a kapitányi posztra, amit négy mérkőzésre el is vállalt. Ő sem tudott csodát tenni a vb-selejtezőkön gyengén szereplő nemzeti tizeneggyel, ám az Írország elleni 4-2-es győzelem máig emlékezetes.
A legendás labdarúgó az elmúlt években súlyos Alzheimer-kór-szerű betegségtől szenvedett, közszereplést már nem is tudott vállalni. Az elmúlt időszakban többször is az intenzív osztályon kezelték a Kútvölgyi kórházban.
A legendás Aranycsapat, a londoni 6:3-on kezdőként szereplő további játékosok
Buzánszky Jenő (1925. május 4., Újdombóvár)
Lóránt Gyula (1923. február 6., Kőszeg - 1981. május 31., Szaloniki)
Lantos Mihály (1928. szeptember 29., Budapest - 1989. december 31., Budapest)
Bozsik József (1925. november 28., Kispest - 1978. május 31., Budapest)
Zakariás József (1924. március 25., Budapest - 1971. november 22., Budapest)
Puskás Ferenc (1927. 04. 01., Kispest – 2006. november 17., Budapest)
Budai II László (1928. július 19., Budapest - 1983. július 2., Budapest)
Kocsis Sándor (1929. szeptember 21., Budapest - 1979. július 22., Barcelona)
Hidegkuti Nándor (1922. március 3., Budapest - 2002. február 14., Budapest)
Czibor Zoltán (1929. augusztus 23., Kaposvár - 1997. szeptember 1., Győr)
A BÁNAT SZAVAI
"Óriási tragédia ez az országnak és nekünk barátoknak különösen. A sírás környékez. Tegnapelőtt beszéltem az orvosokkal, azt mondták, Öcsi addig tartja magát, amíg a szíve bírja. Az ország legnagyobb sportolója ment el." |
"Éveken keresztül együtt játszottam vele a Honvédban és a válogatottban, így mondhatom, hogy egy jó barátom távozott. Nagyon nehéz megbarátkozni azzal a ténnyel, hogy nincs többé. Nagyon együtt érzek a családjával, a feleségével, lányával és unokáival" |
"A legnagyobb egyéniséget veszítettük el ma. Se előtte, se utána nem volt hozzá hasonló és azt hiszem, sokáig nem is lesz. Hat-hét éve Szepesi Gyuri kérdésére, hogy ki a legismertebb magyar ember, csak annyit feleltem, egy labdarúgó. Egy labdarúgó, akinek nem kell kimondani a nevét, mert nincs olyan ember, aki ne ismerné. Nehéz beszélni róla, őt ismerni kellett. Tudásáról mindent elmond, hogy olyan ballábas játékos volt, akinek valahogy mindig a bal lábára érkezett a labda. Végigutaztam vele a világot és bárhova is mentünk, mindenhol skandálták a nevét, a reptereken pedig rendszeresen fotósok hada várta. Nagyon fog hiányozni." |
"Hírnevét nemcsak a futballnak köszönhette, hiszen emberileg is a legnagyobbak közé tartozott. Büszke vagyok arra, hogy 16 éves kora óta ismerhettem, sőt, rádióriporterként az első válogatott gólomat is ő rúgta 1945. augusztus 20-án." |
Korszakának Magyarországon és talán a világon a legjobb labdarúgója 1927. április 1-jén született Budapesten, eredetileg Purczeld Ferenc néven. Nem igazán volt kérdés, hogy a Purczeld család gyermeke mihez kezd, miután édesapja, a korszak neves edzője, id. Purczeld Ferenc a Kispesti AC-be vitte fiát focizni - ahol már Puskás vezetéknévvel szerepelt. Az élvonalbeli bajnokságban, a felnőttek között egy Nagyvárad elleni mérkőzésen debütált 1943 őszén, mindössze 16 évesen. Tehetségével olyannyira hamar kitűnt, hogy 18 évesen már, 1945-ben már a magyar válogatottban is bemutatkozott, és természetesen egy góllal is kivette a részét az Ausztria ellen 5-2-re megnyert meccsen elért sikerből. A mérkőzésenkénti gólátlagot majdnem sikerült tartania pályafutása végéig, 85 magyar válogatott meccsén 84 gólt szerzett, amivel egészen egyedülálló rekordot tudhat magáénak. De ez csak egy a számtalan rekord közül, ami a nevéhez fűződik.
A sikeres válogatottbeli debütálást, még sokkal sikeresebb pályafutás követte, az 1952-es olimpián ő volt az aranyérmet szerző válogatott csapatkapitánya. A magyar sport legeredményesebb olimpiai szereplésének idején már nemzetközileg komolyan jegyzett klasszisként tartották számon Puskást, akit számtalan külföldi klub próbált meg elcsábítani. A külföldi kérők megjelenése csak fokozódott egy évvel később, az évszázad mérkőzése, az angolok ellen Londonban elért 6:3 után. Nem is csoda, hiszen "Öcsi" két gólja közül az első az évszázad góljaként vonult be a futball történelmébe. Egy év múlva, az 1954-es vb-döntő aztán már Puskás pályafutásának legfájdalmasabb pontja: a németek 3-2-re nyerték a finálét, és világbajnokok lettek.
Ekkor már folyamatosan hívták külföldre, az egyik első kérő még 1947-ben az olasz Juventus volt: százezer dollárt ajánlottak neki, ám ő nem mondott, és maradt családja mellett és az ekkor már Honvédra keresztelt imádott kispesti klubban, Budapesten. Nevelőegyesülete mellett a végsőkig kitartott, csak az '56-os események űzték el itthonról. Noha előszerződést kötött a bécsi Wiener SC-vel, végül mégis a Real Madrid játékosa lett, igaz, jókora súlyfelesleggel érkezett, ráadásul az akkori magyar sportvezetésnek "hála" jó ideig nem léphetett pályára. Végül aztán 1958-ban bemutatkozhatott Madridban és ez a klub, valamint az európai klubfutball egyik legnagyobb diadalmenetének kezdetét jelentette. Puskás a Reallal háromszor elnyerte a BEK-et, kétszer lett a BEK gólkirálya, 5-ször a spanyol bajnokság legeredményesebbje, 6 alkalommal nyert bajnokságot. Négy alkalommal a spanyol válogatottban is szerepelt Pancho - ezt a becenevet Alfredo Di Stefanótól kapta - végül 40 évesen, 1967-ben vonult vissza az aktív játéktól.
A pályának hátat fordított ugyan, a futballnak nem: edzőnek állt. Ebbéli minőségében a világ minden pontján megfordult, dolgozott, az USA-ban, Kanadában, Chilében, Paraguayban, Egyiptomban és természetesen Spanyolországban is. Legnagyobb sikereit Görögországban, a Panathinaikosszal érte el: a BEK-döntőbe vezette a csapatot, és kétszeres bajnokot csinált a gárdából a hetvenes évek közepén. A magyar politikai vezetés 1981-ben megbocsátott neki, így egy emlékezetes gálamérkőzés keretében hazatérhetett.
Utolsó szerepvállalása a futball színpadán a magyar válogatott szövetségi kapitányi posztja volt, 1993-ban négy mérkőzés erejéig vállalta a feladatot. A rendszerváltás után már komoly kitüntetéseket is kapott kivételes sportolói pályafutásának elismeréseképp: 1991-ben az elsők között lett Kispest Díszpolgára, számtalan nemzetközi díj és elismerés mellett 2002 áprilisától a Népstadion is az ő nevét viseli. Két évvel ezelőtt a Nemzet Sportolója címet is megkapta, amit azonban sajnos már a Kútvölgyi kórházban vehetett át, egyre súlyosbodó betegsége miatt hosszú évek óta gyakorlatilag állandó lakója lett az intézménynek.
A világ legismertebb magyarja, az ötvenes évek legzseniálisabb labdarúgója a pályán ellenállhatatlan volt, cselei után dőltek a védők, ballábas bombáitól világszerte rettegtek a kapusok. A futballpálya királyát azonban évek ezelőtt gyilkos kór támadta meg, és ugyan éveken keresztül harcolt ellene, próbálta meg kicselezni, úgy, ahogy az angol védőt, Wrgihtot 1953-ban a Wembleyben, de az évszázad gólját csak egyszer lőheti meg az ember...
Betegsége eszén már nem tudott túljárni, és ma hajnalban a gyilkos kór felülkerekedett szervezetén.
Hiánya pótolhatatlan veszteség a magyar és a világfutball számára. Honlapunk Olvasói nevében is őszinte részvétünket fejezzük ki, osztozunk a család és a sportszeretők mély fájdalmában.